Dalaink

Itt olvashatóak a táborban énekelt dalok szövegei. A dalok a címeik szerint vannak sorba rendezve. A címadás néhol önkényes, ezért mindazok elnézését kérjük, akiket ez megzavar.

Kereséshez javasoljuk a böngésző beépített keresőjét. Laptopon és asztali gépen a kereső előhívható a Ctrl + F vagy command + F billentyűzet-kombinációval. Mobilon és tableten pedig a menüből a "keresés ezen az oldalon" kiválasztásával.

Gol’dûlïon himnusza

elérhető itt

A dzsungel erdők mélyén

A dzsungel erdők mélyén,
a nóták vad vidékén,
a kultúrától oly messze,
hol a tam-tam dobok szólnak,
a fákon skalpok lógnak,
ott történt meg ez az eset,
hogy három vidám
de vad indián
lopakodva kúszik a nyomok után,
s az orángután
ott fenn a kókuszfán
vad harci táncot jár.
Csendben kúszik mind a három,
mint a kígyó fenn az ágon,
a szájukban a tomahawk;
estére meglesz már a skalp.
A dzsungel mélyén addig kúsznak,
míg egy tisztásra nem jutnak
a tisztáson egy karaván,
a karaván közepén egy gyönyörű lány.
Így történt meg ez az eset,
a sápadtarcú lány a dzsungel kedvence lett,
s azóta a dzsungelben
a dzsungel népe minden este szambát jár.

A lámpa éppen sercegett

A lámpa éppen sercegett,
mikor először megcsókolt Elek,
s az anyád libát pucult.
Pucult libát, libát pucult,
s az anyád libát pucult.

A lámpa éppen sercegett,
mikor másodszor megcsókolt Elek...
(és így tovább) 

Amit elmondok e dalról

Amit elmondok e dalról, az anyád mit mondott arról,
hogy a kisbabáját honnan vette, a világra hogy kitette.
Aki formázta a testet, aki kártyázott és vesztett,
hogy mennyi mindent hordott össze, már mióta tudta, jössz te.

Feslő rózsaszirmot százat boros mandulába áztat,
aztán jól megmártja tejben, hogy az arcocskád kiteljen.
Nem kell itt jós, nem kell cigány, ki kézből olvas le,
hogy mint csinált meg jó anyád, azt úgy tudom, mint te.

A Nap leszállt (kánon)

A Nap leszáll.
Az égből hull a harmatár,
a rét virága kelyhet tár,
az éjszaka csendje vár.
 

Aranyágon ül a sármány (kánon)

Arany ágon ül a sármány,
Kicsi dalt fúj fuvoláján,
Arany égen ül a bárány,
Belezendít citeráján.

Ramda-ramda-ramdadaaram...

Piros alma szívem ágán,
Kivirító koronáján,
Aki kéri, neki szánnám,
Akinek kell, sose bánnám.

Ramda-ramda-ramdadaaram...

Avanti poppolo (bandiera rossa)

Avanti popolo, alla riscossa,
Bandiera rossa, bandiera rossa
Avanti popolo, alla riscossa,
Bandiera rossa trionferà.

Bandiera rossa la trionferà
Bandiera rossa la trionferà
Bandiera rossa la trionferà
Evviva il comunismo e la libertà!

Előre proletár, a végső harcra,
a vörös zászlót emeld magasra!

A vörös zászló mindig győzni fog,
a vörös zászló mindig győzni fog,
a vörös zászló mindig győzni fog,
és minden rohadt reakciós lógni fog!

De hol? De hol? A vason! A vason!
A lámpavason! De jó magason!
De hogyan? De hogyan? Pácolva!
Húzd meg! Ereszd meg! Most jó!
 

Babám az ajtót

𝄆 Babám az ajtót be ne lakatold
Éjfél tájban feljön már a hold
Mert ha becsukod a nem mehetek oda
Inkább iszom három deci bort 𝄇

 

Balatonban halak vannak

Balatonban halak vannak,
amíg vannak, el nem hagylak.
Halak pedig mindig vannak,
így hát rózsám, el nem hagylak.

Folyik a Séd Veszprém alatt,
se nem folyó, se nem patak.
Mint búságom meg-megárad,
mint jókedvem el-elapad.

Barangolók (Gyöngy az idő)

Gyöngy az idő

Gyöngy az idő

Vándoroljunk
Nincs szekerünk
Bandukoljunk

(refrén)
A nna rananann rananana nann
A nna rananana-nananana nann

Lassú folyó
Ága mellett
Járjuk a nagy
Fűzfa berket

refr.

Este a láb
Gyönge fáradt
Lombok alatt
Nézünk ágyat

refr.

Szöcske bokán
Jő az álom
Száll a világ
Lepke szárnyon

refr.

Bánat

Futtam, mint a szarvasok,

lágy bánat a szememben.

Famardosó farkasok

űznek vala szivemben.

(refr.)

Naaa-na-naaa, na-naaa-na-na

Naaa-na-naaa, na-naaa-na-na

Naaa-na-naaa, na-naaa-na-na

Naaa-nananana, naa-na-na.

Aggancsom rég elhagyám,

törötten ing az ágon.

Szarvas voltam hajdanán,

farkas leszek, azt bánom.

(refr.)

Farkas leszek, takaros.

Varázs-üttön megállok,

ordas társam mind habos;

mosolyogni próbálok.

S ünőszóra fülelek.

Hunyom szemem álomra,

setét eperlevelek

hullanak a vállamra.

(refr.)

Bika

Mexikóban történt ez az eset,
így mesélte el a tengerész.
Először is lélegzetet veszek,
mert ehhez egy lélegzet kevés.

(refrén)
Ó, jön már a bika, fú az orra lika,
ez a bika nem a csigabiga! (Bika!)
Sej-haj bátor, sej-haj merész,
így mesélte el a tengerész.

Afrikában feladták a bikát,
úgy jött, mint egy expresszküldemény,
de a vagont valahol elcserélték,
s bika helyett jött egy bús tehén.

refr.

Arénában elkeltek a jegyek,
haját tépte az igazgató:
Bika nincs, hát bikát honnan vegyek?
Bika talán nem is kapható!

refr.

Igazgató vett egy vödör meszet,
és egy lapát forró parazsat.
Vödör is kell, és hozzá egy ecset,
hozzatok egy kosár darazsat!

refr.

Torreádor látott már sok bikát,
de ereiben megfagyott a vér.
Ijedtében össze sz...edte magát,
s hazaszaladt fehérneműért.

refr.

Bimbócska

Bimbócska, gombocska,
tegnap esti csillagocska
Reggelre ma rózsácska,
reggelre ma rózsácska
Szép legyen, ép legyen,
Úgy gyere hogy fogd a kezem
Fel az égi országba,
fel az égi országba
Birsalmafa árnyékában

Birsalmafa árnyékában sír egy csacska lány
Elhagyta a szeretője Butter Flórián
Fülemüle hangicsál a birsalmafán hahaha
Meghalok ha nem szeretsz ó Butter Florián

Börtön ablakába

A börtön ablakába soha nem süt be a Nap.
Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat.
Ragyogón süt a Nap és szikrázik a fény (zik a fény),
csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én.
Szeretlek én.

Egy késő üzenet, egy megkésett levél,
amelyben üzened, hogy nem vagy már enyém.
Ragyogón süt a Nap és szikrázik a fény (zik a fény),
csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én.
Szeretlek én.

Ram-daram darara
ram-daram darara
ram-daram darara
oh-ooh-oh

Ram-daram darara
ram-daram darara
ram-daram darara
Szeretlek én.

Bunkócska

Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót,
amilyet sihedernyi koromban.
A szívembe nyilall ez a bús régi dal,
kicsordulnak a könnyeim nyomban.

(refrén)
Sej, te bunkócska, te drága,
hej, te eleven fa gircses görcsös ága,
te drága! Segíts most!

Nagyapákról e dal unokákra maradt,
s unokákra maradt ez a szerszám.
Ha nagy baj van veled, soha el ne feledd,
hogy van bunkócska, van még ezerszám.

refr.

De ha eljő a nap, mikor ébred a rab,
s lekötött kezét-lábát kinyújtja,
aki ellene volt, az a fűbe harap,
mert a bunkó a földre lesújtja.

refr.

Cigányos

Ha ezer évvel előbb élek
(Daj-dada daja-dadada)
Ej, a máglyán elégetnek
(Daj-dada daja-dadada)
Boszorkánynak bélyegeznek
Megköveznek, megveretnek
(Daj-dada daja-dadada
Aj-darada daja dadada)

Vagyok sima cigány rima
(Daj-dada daja-dadada)
Ajkamon szól ének, ima
(Daj-dada daja-dadada)
Az kövezzen, verjen, ki ma
Igazabb, mint én valaha
(Daj-dada daja-dadada
Aj-darada daja dadada)

Hogyha nézlek, beléd látok
(Daj-dada daja-dadada)
Ajkamon szól áldás, átok
(Daj-dada daja-dadada)
Követ én nem szórok rátok
Jó, hogy vagyok, majd látjátok
(Daj-dada daja-dadada
Aj-darada daja dadada)

Igaz vagyok, igaz leszek
(Aj-dara daja-dadada)
Csak igazat énekelek
(Aj-dara daja-dadada)
A szívemet dalba öntöm
A világot így köszöntöm
(Daj-dada daja-dadada
Aj-darada daja dadada)

𝄆 Áj di-rada-dada díjam-dajam
(Daj-dada daja-dadada)
Áj di-radi-dadi déjam-dajam
(Daj-dada daja-dadada)
Áj di-radi-dadi dijam-dajam
Dáj-darada daja-dada daja-dada
(Daj-dada daja-dadada
Aj-darada daja dadada) 𝄇

Cippolino

A messzi olasz tájon egy víg legényke élt,
a neve Cippolino, és senkitől se fél.
Haha! (Hahó!) Haha! (Hahó!) Egy víg legényke él,
a neve Cippolino, és senkitől se fél.

A szája mindig tátva, a teste-lelke kóc,
de mégis Cippolino a legvígabb bohóc.
Haha! (Hahó!) Haha! (Hahó!) A teste-lelke kóc,
de mégis Cippolino a legvígabb bohóc.

Ha száz kaland is éri, ha bajba is kerül,
kimászik Cippolino, és ő marad felül.
Haha! (Hahó!) Haha! (Hahó!) Ha bajba is kerül,
kimászik Cippolino, és ő marad felül.

A tábor arra ébredt egy szép nap reggelén,
hogy eljött Cippolino a legvígabb legény.
Haha! (Hahó!) Haha! (Hahó!) Egy szép nap reggelén,
hogy eljött Cippolino, a legvígabb legény.

Csikósok

A csikósok, a gulyások facipőben járnak
Azok élik világukat, akik ketten hálnak
𝄆 Lám én szegény szolgalegény, csak egyedül hálok
Akármerre tapogatok csak falat találok 𝄇

Mindenkinek van szeretője, csak énnekem nincsen
Kinek kettő, kinek három, nekem egy sem sincsen
Ha az Isten egyet adna, jaj, de megbecsülném
Kezét-lábát összekötném, a füstre föltenném
Hogyha nagyon könyörögne, onnan is levenném
Megölelném, megcsókolnám, aztán visszatenném

Eger városa

Eger városa, papok városa,
barátok járnak fapapucsba'!
Kipi-kipi-kipp-kopp, in nomine patris
reverenda alatt pálinkát visz.

Nem vagyok én barát, szeretem a piát,
odaadom érte a reverendát,
odaadom érte a csatos imakönyvet,
ölelem és csókolom a szeretőmet.

Totót asszonynak totót a lánya,
körbe kacskaringós a szoknyája.
Eredj utána, de szaladj utána,
tipi-tapogasd meg, van-e mája.

Ha nincsen mája, van nagymamája,
barátok járnak fapapucsba'!
Kipi-kipi-kipp-kopp, in nomine patris
reverenda alatt pálinkát visz.

Hogy ülsz a széken, hogy ülsz a széken?
Hogy ülsz a széken, kérlek szépen?
Mert tulajdonképpen én úgy váglak képen,
hogy lefordulsz a székről, kérlek szépen!

Egy csillag tűnt fel hirtelen

Egy csillag tűnt fel hirtelen, egy csillag született,
és a nagy Heródes háza már gyáván reszketett.

A kémek mondták meg neki, hogy kit küldött az ég,
hogy egy hercegecske megváltja az emberek szívét.

Ha igaz e hír – szólt Heródes – e hír, mit hoztatok,
a sült kakas a tál fenekén kukorékol egy nagyot.

Alig szólt, a kakasnak szárnya nőtt, mindez Isten műve volt,
felállt a tálban peckesen, és hármat kukorékolt.

Elkártyáztam a gyönge szívem

Elkártyáztam a gyönge szívem,
suhogasd meg a szoknyád, hajnal!
Pálinkát lehelek rád szelíden,
s megháglak nehezen, halkan.

Jöjj Oroszország, vodka világa!
Nevetés nékem az élet.
Pince-fehérek a volgai fák,
csupa tejszínű szűz ez az élet.

𝄆 Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat,
veretik körülöttem az ősi dobot,
szaladok, hajnal, te utánad!

Ez a csont-pufogás, ez a hanti rege
hitemet hirdeti híven,
kataton bálvány légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem! 𝄇

Élt egy néger Afrikában

Élt egy néger Afrikában,
nem járatták iskolába,
úgy nőtt fel a Szaharában
mint egy fekete pont-pont-pont-pont.

Elvesztette a kabátját,
mégsem kapott soha náthát,
mert mint tudjuk, Afrikában
nincsen semmire se gond-gond-gond-gond.

Hókusz-pókusz, csüng a fán a kókusz,
arra megy egy szerecsen, és megrázza a fát.
Rázza, rázza, közbe' magyarázza,
hogy mennyire szereti a forró Afrikát.

Lépj te a helyébe, szítsad a lángot,
és döngesd bátran a falat!
Vagyunk egy jobb rend, hű katonái,
leszünk a győztes élcsapat!
Kacagó leopárd, sötét az éj,
hallani a dzsungelben a tamtamdob-zenét, hu!

Erdő mellett estvéledtem

Erdő mellett estvéledtem
Subám fejem alá tettem
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó Istenemet

Én Istenem adjál szállást
Meguntam már a járkálást
A járkálást, a bujdosást
Az idegen földön lakást

Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzám szent angyalát
Bátorítsa szívünk álmát,
Adjon Isten jó éjszakát

Adjon Isten jó éjszakát!

Erzsike

Elcsitult a nagyvárosi lárma,
sivár csend borult a kis szobámra,
kandalló mellett ülve csendben,
egy kislánynak képét nézegettem.
Künn az utcán hópehely cikázott,
az én szívem mámorosan lángolt,
eszembe jut mikor ifjú voltam,
egy kislánynak halkan így daloltam:

Árzsike, szeretem magát,
piros ajkát, mámoros haját!
Lába elé szórnám
minden nyíló rózsát,
szeretem a bájos mosolyát!

Történt pedig egyik ködös reggel:
kislány szobájából sírva ment el,
mint vadgalamb fészkéből kiszállva,
a templomban másnak lett a párja.
Én a templom szegletében álltam,
versenyt zokogtam az orgonával,
ő rámnézett, és én félig holtan,
mirtusz felé halkan így daloltam:

Árzsike, szeretem magát,
piros ajkát, mámoros haját!
Lába elé szórnám
minden nyíló rózsát,
szeretem a bájos mosolyát!

Történt pedig évek múlva Pesten:
találkoztunk egyszer mind a ketten,
én szüntelen tomboltam egy bárban,
Árzsikére újra rátaláltam.
Szája festett, és az arca ráncos,
rámkiáltott: Nosza újra látsz most!
Zokogott a csalódott kis lányka,
és a cigány halkan muzsikálta:

Árzsike, lássa milyen kár,
elhervadt egy nyíló rózsaszál!
Árzsike drága,
szívem virága,
mér’ nem lett maga ja zenyém?!

Falu végén

Falu végén van egy kút, van egy kút
oda minden út befut.
Összefutnak az utak,
azután továbbfutnak,
jumá-ju-jum-má-ju.

Juhászlegény kesereg, kesereg,
kilenc juha elveszett.
Mind a kilenc tarka volt,
selymes-arany gyapja volt,
jumá-ju-jum-má-ju.

Juhász, te ne keseregj, keseregj,
kilenc juhod megleled;
megtalálják az utat,
azután továbbfutnak,
jumá-ju-jum-má-ju.

Közeleg az éjszaka, éjszaka,
juhász legény jer haza!
Nem mehetek fut a juh,
estére tán hazaju’,
jumá-ju-jum-má-ju.

Feljött a Nap

Feljött a Nap, szépen ragyog,
feljött a Nap, szépen ragyog,
most is a kocsomán vagyok.

Utca, utca, bánat utca,
utca, utca, bánat utca,
bánatkővel van kirakva.

Azt is az én rózsám rakta,
azt is az én rózsám rakta,
hogy én járjak sírva rajta.

Ne járj sírva, járj kedvedre,
ne járj sírva, járj kedvedre,
tőlem mehetsz akármerre!

Akkor jussak az eszedbe,
akkor jussak az eszedbe,
ha kenyér lesz a kezedbe.

Akkor se jussak egyébről /juss a kenyérből/,
akkor se jussak egyébről /juss a kenyérből/,
csak az igaz szerelemről /szerelemből/.

Folyó parton

Folyóparton tűz lobog,
moha füstöl, ág ropog,
haj Ivánéj, Szentivánéj,
moha füstöl, ág ropog,
Haj Ivánéj, Szentivánéj,
moha füstöl, ág ropog.

Manó sír a fák alatt,
siratja a tűnt nyarat,
haj Ivánéj, Szentivánéj,
siratja a tűnt nyarat,
haj Ivánéj, Szentivánéj,
siratja a tűnt nyarat.

Táncba megy a lánysereg,
szilaj húrok pengenek,
haj Ivánéj, Szentivánéj,
szilaj húrok pengenek,
haj Ivánéj, Szentivánéj,
szilaj húrok pengenek.

Kinek bánat, siralom,
nekünk öröm, s vigalom,
haj Ivánéj, Szentivánéj,
nekünk öröm, s vigalom,
haj Ivánéj, Szentivánéj,
nekünk öröm, vigalom.

Hadnagyocska

Volt egyszer egy hadnagyocska,
fiatal volt és bohó,
büszke volt a szíve-lelke,
s minden szépről álmodott.

Megígérte egy kislánynak,
hogy igazán szereti,
s mikor kimegy a harctérre,
képeslapot küld neki.

Jött egy ködös, őszi alkony,
német gránát csap bele,
s mikor felépült sebéből,
hiányzott a jobb keze.

Jött egy illatos levélke:
Bocsásson meg, s lássa be,
hogy egy nyomorék mellett egy nőnek
szenvedés az élete.

Külvárosi füstös kocsma,
hol borszagtól nehéz a lég,
betámolyog minden este,
egy félkarú, egy nyomorék.

Azt mondják, hogy hadnagy volt ő,
barna kislányt szeretett,
elüldögél a sarokban
egy-két pohár bor mellett.

Felszedi a szivarvéget,
amit más már eldobott,
szivarcsikkel a kezében
egy kis dalt dúdolgatott:

Aranyvégű cigaretta,
te utolsó jó barát,
cigarettafüst az élet
s mint egy álom, s mint egy felhő, s mint egy lepke
s mint egy győzelmizászló
tovaszáll.

Három darab citromt veszek

Három darab citromt veszek,
ha megeszem, sárga leszek – tüle
sárga leszek mint a citrom,
szeretem a csokoládét! tüle

Három darab pemzlit veszek,
ha megeszem, szőrös leszek – tüle
szőrös leszek mint a Fekó,
szeretem a csokoládét! tüle

Három darab fazékt veszek,
ha megeszem, lábas leszek – tüle
lábas leszek mint a fazék,
szeretem a csokoládét! tüle

Herbarita dal

Ha elindulunk az erdőn át
Lábaink visznek ’meddig szem ellát
Hegyeken, no meg a völgyön át
Ez az élet nekünk egy álom

(refrén)
Majlala alamalajla
A ajla ajlala
Ajadadaja ajla
Majlala

De ha eljön jövendölt időnk
Gäivafény újra elönt
Elvezet majd az új királyunk
S újra egy néppé válunk

refr.

Az erdő rég zölden nyílt
Mikor teremtőnk gondozta
De sötétség ontá vérét ki
S a leveleket vörössé festi

refr.

A lombok közt rég béke fújt
Itt a béke élt, rét kivirult
De szívünkbe újra béke lép
Mikor ezt a dalt meghalljuk, hogy…

refr.

Honvéd banda

Honvéd banda szól a Stefáni-, szól a Stefánián.

Itt a konflis, jó lesz beszállni, jó lesz beszállni ám!
Nyáron - pszt! - nem szitál a hó, nem szitál a hó,
ram-pam-para-rara,
honvéd banda szól a Stefáni-, szól a Stefánián.
Indulj el egy úton

Indulj el egy úton,
Én is egy másikon
Hol egymást találjuk,
Egymáshoz se szóljunk

Az ki minket meglát,
Mit fog az gondolni
Azt fogja gondolni,
Idegenek vagyunk

Idegenek vagyunk,
Szeretetet tartunk
Mikor összegyűlünk,
Ketten szeretkezünk

Egy bajom van véled,
Fáj a szívem érted
Sír a szívem érted,
Majd meghalok érted
 

Kaktusz Pedró

Éljen a Kaktusz Pedró, a banditakirály,
ki után sóhajt a leány valahány.
Ürítsük hős nevére a nagy poharat,
mivelhogy elűzte a pandúrokat!
És a nagy hős rezes orra harci pírban ég,
két kezében forgatja a két nagy fegyverét,
és övében meghatottan citerál a colt,
mert ilyen nagy hős még sose volt.
Pedró, te szép legény,
Pedró, imádlak én!

Fekete éjszakában robog a vonat,
viszi magával az aranyrudakat.
A nagy kanyarban fékez, s megáll hirtelen,
mivelhogy Kaktusz Pedró előtte terem!
És a nagy hős rezes orra harci pírban ég,
először a páncélszekrényt lövöldözi szét,
és miután kirabolta a vaskaravánt,
elvágtat a vadludak után.
Pedró, te szép legény,
Pedró, imádlak én!

Lihegve száguld Mary, a préribaba,
utána vágtat a sziúk vad hada.
Az egyik már-már ráemeli a kezét,
amikor Kaktusz Pedró a színhelyre lép!
És a nagy hős rezes orra harci pírban ég,
mert ilyen nagy disznóságot nem látott az ég,
csípőjéből szétlövi a sziúk vad hadát,
s elvágtat a vadludak után.
Pedró, te szép legény,
Pedró, imádlak én!

Beugrik Kaktusz Pedró az ivóablakon:
„Kártyázzunk, urak!, mert itt az alkalom.”
Jobbjával coltját rögtön rájuk szegezi,
miközben baljával a pókert keveri.
És a nagy hős rezes orra harci pírban ég,
elnyeri az öreg seriff fehérneműjét,
és a pucér csendbiztosnak szerencsét kíván,

𝄆 s elvágtat 𝄇 (5×) a vadludak után.
Pedró, te szép legény,
Pedró, imádlak én!

Kaszterhegyi esők

S, ki vagy te, - az úr kérdte -
hogy fejem kell hajtanom?
Egy senki vagy, csak egy kismacska
ez mind, mit tudhatok.
Aranyköpeny és vérveres, de mégsem oroszlán
vannak karmaim, mik élesek, épp mint nagyságodé.
Hát így szólt ő, így válaszolt, hogy:
"Kaszter-hegy ura"
És kopogott bent az eső, nincs ki hallgassa.
Ó, kopogott bent az eső, egy lélek sem hallja.

Kiöntött a Kis-Küküllő

Kiöntött a Kis-Küküllő,
Kiöntött a Nagy-Küküllő
A rétre
De a rétre

Valamennyi szőke kislányt,
Valamennyi barna kislányt
Elvitte
De elvitte

Fogja ki hát minden legény,
Fogja ki a magáét
A magáét

Ne szeresse soha senki,
Ne csókolja soha senki
A másét
De a másét

Irigyeim sokan vannak
Mint a kutyák úgy ugatnak
Ugatnak
De ugatnak

Adok nekik tejet, vajat
Hadd ugassák ki magukat
Csuhajja
 

Ködhegység

Messze távol, egy kéklő hegység vár,
Tárnája mély, börtönbe zár
Indulni kell, pirkad az éj
Ősi kincsük ott szunnyad rég
Az erdő mormolt, felrítt a bérc
Az éjben süvít metsző szél
Az izzó tűz terjed tovább
A fákon láng jár, füstje száll

 

Lenn a vén Kubában

Lenn a vén Kubában süvít a szél
Elűzi az álmot, nem alszom én
Asztalomon ott áll, amint szokás
Egy icce bor és a fehér kalács

A házam a régi, a nádtetős
Szomszédom a néma, nem ismerős
Asztalomon ott áll, amint szokás
Egy icce bor és a fehér kalács

Megzörren az ablak, felébredek
Égő két szememből a könny pereg
Álom volt csupán, hogy szabad vagyok
Úgy fáj a szívem, mert néger vagyok

Magas Fenyő

Magas fenyő áll a hegyen,
szép törzsén szürke selyem
Ágai közt átsuhan a tinta szagú felhő

Kicsi madár arra repül,
szép borzas ágra leül
Lágy hangon véle dalol mind az egész erdő
Magasan repül a bivaly

Magasan repül a bivaly
Ha leesik sebaj
Bumm

Megdöglött a Báró

𝄆 Megdöglött a báró 𝄇
𝄆 Jaj, de nagyon kár volt 𝄇
𝄆 Érte 𝄇
𝄆 Sirassátok lányok 𝄇
𝄆 Koszorút is tegyetek a sírra 𝄇
𝄆 Mert az ilyen ember 𝄇
𝄆 Terem mint a kender 𝄇
𝄆 Biza 𝄇
 

Meghalt a Juhász

Meghalt a juhász
Nincs többé juhász
Nincs ki mondja a kutyának
Psz, te, Csiba, te
Kivitték a temetőbe
 

Megkötöm lovamat

Megkötöm lovamat szomorú fűzfához,
megkötöm szívemet gyönge violámhoz.
Lovamat eloldom, mikor a hold feljő,
de tőled violám, csak a halál old el.

Gyere be, gyere be gyönyörű kis madár,
Csináltatok néked, aranyból kalitkát,
Aranyból kalitkát, ezüstből ajtaját,
Ezüstből ajtaját, gyémántból a zárját.

Nem szoktam, nem szoktam kalitkában hálni,
csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni.
Zöld erdőben járni, fenyőmagot enni,
fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.
 

Megy a néger New York aszfaltján

Megy a néger New York aszfaltján
Súlyos gond és teher a vállán
Mert hogy éhes szegény és nem volt ebéd
És nem lesz vacsora se tán

(refrén)
Zingi jojo juppi juppi jo (juppi jo)
Zingi jojo juppi juppi jo (juppi jo)
Zingi jojo juppi ja jojo juppi ja
Jojo juppi juppi jo (juppi jo)

És ha mégis munkát kap szegény
Az a munka oly keveset ér
És ez így van oké mert így keres a tőkés
A néger sovány kenyerén

refr.
 

Molnár, te alszol (kánon)

Molnár, te alszol, nem jár a malmod
Szundikál a lovad, hogy ha nem hajtod
Klip klip klap, klip klip klap
 

Muskátli induló

Lent, hol a tölgyek őrzik a völgyet,
Kúszik az erdei út.
Átszeli bújva, újra, meg újra
Körben a völgykoszorút,
Ott a mélyben a völgykoszorút.

Dûlïon lábak vágtak e tájnak,
Élükön muskátli járt.
Hősies tettre, harcra nevelte
Őket a lábszagú párt,
Védte őket a lábszagú párt

Kín meg a börtön jártak e földön,
Mégse riadt sosem ő.
Tudta, hogy győznek, ők az erősek,
Virrad a drága jövő,
Fénylőn virrad a drága jövő.

Szálltak az évek, boldog az élet,
Most csupa fényt hoz a nyár.
Terecsenyváros víg dala szálldos
Szárnyasan, mint a madár,
Könnyű szárnyain, mint a madár.

Ott, ahol bújva tértek az útra,
Már nekünk nyílik a rét.
Múlnak az évek, őrzi az ének
Hőseink drága nevét,
Mártír hőseink drága nevét.

Ne sírj kedves

Ne sírj kedves, ne nézz hátra,
Ölelj engem utoljára,
Ölelj engem utoljára, úgy mint régen,
Minden könnycsepp egy-egy csillag fenn az égen.

Ne sírj, kedves el kell mennem,
Bánatvirág nyílt a kertben,
Bánatvirág kihajlott a széles útra,
Széles az út, mégsem vezet hozzád vissza.

Ne sírj kedves, nézz szemembe,
Hajtsd a fejed két kezembe,
Hadd legyek még utoljára boldog veled,
Mindhalálig őrzöm majd az emlékedet.
 

Régi hetyke 30 tornyú

Egy régi hetyke harminctornyú várban
Bűvös ajkú hercegasszony élt
Arany kövekkel ékes udvarában
A fák alatt ezer cseléd henyélt

A hercegasszony büszke mint a páva
Férfiajak nem csókolta őt
Csupán egy hadapród járt utána
S földön kúszva imádta a nőt

Brokát selyem uszályát hordta csendesen
Egy bíborvörös forró alkonyon
A nő fülébe súgta csendesen
Parancsoljon vélem, asszonyom!

Szegény kis apród egyre járt utána
Mint árnyék a napsugár után
Egyszer vakmerőt gondolt magába
Egy szenvedélytől lázas éjszakán

A hercegnő az ágyasházban volt már
Habos, selyem párnák ölén pihent
A kápolnában felcsendült a zsoltár
S az ágylábnál az apród megjelent

A kápolnában tizenkettőt kondult
Mennydörögve zengett künn az ég
Az ágylábnál az apród megbolondult
S kitépte vérző lüktető szívét

Szívét hetykén egy sarokba dobta
S a nőt csókolni kezdte hirtelen
Aztán görcsös kézzel megfojtotta
Szívem kellett néked szívtelen

Az ágyasházban vérvirágos lett a fal
Egy bíborvörös forró alkonyon
Meghaltak mind a ketten eddig szólt a dal
Parancsoljon vélem, asszonyom!

Régi mesék

Régi mesékre emlékszel-e még,
volt egyszer rég, volt egyszer rég
Szép tavaszon ragyogott fenn az ég,
volt egyszer rég, egyszer rég

Ó, hogy miért nem mesélsz már nekem
Boldog idők, soha nem feledem
Hallani vélem a hangodat még,
volt egyszer rég, egyszer rég
 

Rejtelmek

Rejtelmek, ha zengenek, őrt állok mint mesében
Bebújtattál engemet talpig nehéz hűségbe
Don don don dana don don dana dana don don

Szól a szellő, szól a víz, elpirulsz ha megérted
Szól a szem és szól a szív, folyamodnak teérted
Don don don dana don don dana dana don don

Én is írom énekem, ha már szeretlek téged
Tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget
Don don don dana don don dana dana don don
Sej-haj, állj elő szekér (kánon)

Sej-haj, állj elő szekér
Lásd amott egy felhőt feléd hajt a szél
Csűrbe rakd a kévét, csűrbe rakd a kévét

Sej-haj folyóban

Sej-haj folyóban sok a hal valóban
Dunába’, Tiszába’, se szeri, se száma

Sej-haj vadonban kivirít a gomba
Keményre, kerekre, ha bolond, ne szedd le

Sej-haj fonóban sok a lány valóban
Ki barna, ki szőke, sose fuss előle
 

Sétál az erdőben egy arabus

Sétál az erdőben egy arabus,
nem leli az utat és dala bús.
Ajla-kajla, mohamedüszkü, ajla bü-bü-bü-bü-bü-bü,
ajla-kajla, mohamedüszkü ajla bü-bü-bü.

Oszkodi-moszkodi jól beretvál,
lejön a bőr, s fennmarad a szakáll.
Ajla-kajla, mohamedüszkü, ajla bü-bü-bü-bü-bü-bü,
ajla-kajla, mohamedüszkü ajla bü-bü-bü.
 

Száll a kakukk

Száll a kakukk röpdös, zöldell már a bükkös
Erdő zöldell immár, aszta raszta hínár /a Stara Planina-n/
Sej, zöld erdőnek sátra, hűsítő forrása
Sej, zöld erdőnek sátra, igazi anyácska

Bolgárlegényekre, gondolj szegényekre
Tarka báránykára, fehér pálinkára
Sej, zöld erdőnek sátra, hűsítő forrása
Sej, zöld erdőnek sátra, igazi anyácska

Legényeket szednek, katonának visznek
Írjuk ki magunkat bükkfa levelére
Sej, zöld erdőnek sátra, hűsítő forrása
Sej, zöld erdőnek sátra, igazi anyácska

Erdő, benned járunk, te légy a lakásunk
Téged oltalmazzunk, becsülettel halljunk
Sej, zöld erdőnek sátra, hűsítő forrása
Sej, zöld erdőnek sátra, igazi anyácska
 

Száraz ágon

Száraz ágon fütyörész egy vaddisznó,
állandóan azt fütyüli: élni jó!
Vaddisznó!
Ne fütyüld, te vaddisznó,
hogy élni jó!
Vaddisznó!
 

Száraz kórót égettem

Száraz kórót égettem,
úgy elégett, hogy!
Édes tejet forraltam,
úgy felforrott, hogy!
Pap kérte kezemet,
úgy szégyellem, hogy!
Legény mondta, üljek mellé,
úgy örülök, hogy-hogy-hogy!
 

Szása

Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma,
nem volt a Szása, csak egy kis cigány leány.
Nagy Oroszországban, a vad Ural aljában
vitte kopott trojkáján egy cigánykaraván.

Szép volt a Szása, és táncot járt a lába,
Szergej virága díszlett dús barna haján.
Csodás május éjjel az erdő sűrűjében
csókot kér a legény, csókra csókot ád a lány.

Egyszer csak vége lett a dalnak és a táncnak,
elvitte őt erővel egy kozák legény.
Hites feleségnek és törvényes cselédnek,
álmaiban él csupán az erdei legény.

Sápadt a Szása, és búsan jár a házban,
unott minden éjszakája, unott nappala.
De ha Szergej eljő, hogy "Szása, hív az erdő!",
újra ő a legvidámabb s a legboldogabb! (Hej!)
 

Száz forintnak

Száz forintnak ötven a fele,
Egye meg a fészkes fekete fene.
Nem lehet az ember fábul,
Ki kell rúgni a hámfábul.

Még azt mondják részeges vagyok,
Pedig csak a jó bort szeretem nagyon.
Megverem a csizmám szárát,
Csókolom a babám száját.

A kecskének nagy szakálla van,
Az én anyósomnak nagy pofája van.
Rusnya állat mind a kettő,
Verje meg a jeges eső!
 

Száz mérföld

Ha lekésed a búcsúzást,
rájössz majd, hogy nincs tovább,
hallod majd a vonat sípját, száz mérföld.
Száz mérföld, száz mérföld,
száz mérföld, száz mérföld,
hallod majd a vonat sípját, száz mérföld.

Uram egy-, Uram két-,
Uram három-, Uram négy-,
Uram, ötszáz mérföld választ Tőled el.
Száz mérföld, száz mérföld,
száz mérföld, száz mérföld,
Uram, ötszáz mérföld választ Tőled el.

Nincs egy ingem, hogy felvegyem,
nincsen bankszámlám nekem,
Uram, én így nem jutok haza sosem.
Én így nem, én így nem,
én így nem, én így nem,
Uram, én így nem jutok haza sosem.

Ha lekésed a búcsúzást,
rájössz majd, hogy nincs tovább,
hallod majd a vonat sípját, száz mérföld.
Száz mérföld, száz mérföld,
száz mérföld, száz mérföld,
hallod majd a vonat sípját, száz mérföld.

Szonny várának

Szonny várának az Ignác-gödrében
egy nagy béka hertelenkedik,
Hun kiugrik, hun be, hun beugrik, hun ki!
Az én szívem jaj de szomoríti.
 

Szürke gúnár

Szürke gúnár, szállj a folyón át!
Szürke gúnár, messze szállj!
Vidd ez írást a hegyen is túl,
hol a rózsám sírdogál!

Ne sírj, ne sírj, szép Katyerina,
pásztorfiú lettem én,
harminchárom nyájra vigyázok,
s rád gondolok most is én.
 

Tarka szoknya

Tarka szoknya, sok a fodra
Selyem alja, suhogó
De selyem alja, selyem alja suhogó
 

Majd lesz nékem, még a héten
Piros kendőm, tarka szoknyám,
Ha hoz nékem a vásárból a csávó!
 

Udvaromon

Udvaromon aranyvályú, aranykút,
abból iszik arany kakas, arany tyúk.
Arany kakas mind azt kukorékolja,
a szeretőm Kolozsváron katona.

Dombon van a kolozsvári kaszárnya,
akármerről fújja a szél, találja.
Fújja a szél a kaszárnya tetejét,
de sok kislány siratja a kedvesét.

Három kislány kimegy a temetőbe,
mind a három letérdepel a földre.
Egy közülük felsóhajt a nagy égre,
Mért is lettem katona szeretője.

Vékony deszka

Vékony deszka, de vékony deszka, de vékony deszka kerítés,
átlátszik a cika, átlátszik a cika, átlátszik az ölelés.

Ölelj babám kedvedre, nem hányom a szemedre,
nem hányom a nyoma, nem hányom a nyoma, nem hányom a szemedre!

𝄆 Hogy tudtad ezt megtenni, más babáját szeretni,
egyszer, kétszer, négyszer, hétszer, huszonhétszer öleleni? 𝄇

Vörös csepel

Még, még, még és még,
a burzsujnak sohasem elég!
Lásd, lásd, lásd és lásd,
a sorsod az elpusztulás!
A munkások harmada éhen gebed,
az éhség s a szenny marja fel testedet,
éhhalálra ítélt ez a rend.
S a gégédre hurkol statáriumot,
és tapsolnak hozzá a rongy árulók,
Büchlerek, Popperek, Peyerek.

Vörös Csepel, zúgjon a hangod,
Váci út felelj neki,
Dunántúl, Alföld, együtt a harcban,
jelszavunk megrengeti-rengeti,
nem fogunk pusztulni éhen,
nem tűrünk csendben tovább!
Vörös Csepel, vezesd a harcot:
Kenyeret! Vajjal!

Zöld az erdő (cigány himnusz)

Zöld az erdő, zöld a hegy is
A szerencse jön is, megy is
Gondok kése husunkba vág
Képmutató lett a világ

Egész világ ellenségünk
Űzött tolvajokként élünk
Nem loptunk mi csak egy szöget
Jézus vérző tenyeréből

Isten, könyörülj meg nékünk
Ne szenvedjen tovább népünk
Megátkoztál, meg is vertél
Örök csavargóvá tettél
 

Zsong a folyó

Zsong a folyó, a bendzsó remeg,
oly búsan dalolnak a négerek,
és messze viszi a Mississippi a négerek bús dalát.
 

Édesanyám, én beteg vagyok,
úgy fáj a szívem, mert néger vagyok,
és messze viszi a Mississippi a négerek bús dalát.
 

Rabszolga volt a dédnagyapám,
és rabszolga lesz a dédunokám,
és messze viszi a Mississippi a négerek bús dalát.

Minden nap utolsónak énekelt dalok

Éjfélre kondult

Éjfélre kondult a templom harangja
Alszik Pipecland minden lakója
Elpihent a vasút utca, csendes már a rét
Szép napjaink egyike most éppen véget ért
 

Alszik a szív

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.