Akár azt is mondhatnánk, hogy a történelem megismétli önmagát, hiszen igaz minden, ami a tavalyi találkozó elején történt. A Batthyány tér romantikájában vártuk egymást, hogy a 11-es busszal a Hármashatár hegy felé vegyük az irányt. A nem tartósan külföldi kiküldetésben lévő gyerekek és KB-sok többsége szívvel-lélekkel jelen volt, pusztán korábban betervezett utazás, valamint korábban nem kellőképp betervezett tanulás jelenthetett akadályt. Annak ellenére, hogy az Országos Meteorológiai szolgálat hetekig riogatott minket, hogy mindenfelé zivatarok, meg záporok várhatóak, kifejezetten kellemes idő volt – igaz, előfordulhat, hogy titokban mindenki „zumbájozott”, meg "kislányozott" lefekvés előtt. Szóval sütött a nap, de nem voltak rengetegen a városszéli rengetegben. Utunk is ugyanarra vezetett, mint tavaly, felkapaszkodtunk az oroszlános sziklához, majd megpihenve győzködtük egymást, hogy hogyan oroszlán, és hogyan elefánt. A tavalyi helyen ismét számok kerültek a fejünkre,